BRICHTA JÓZSI LAPJA

                                      1,

                 Kovászos uborka

Hűűű, az egekbe repít ez a savanykás, valami egzotikusan jéghideg kovászalt uborka, amint az érett belsejében rejtező leve a magokkal folyik le a számsarkán, meg a kezem szárán. Az álkapocs-csontomban érzem a könnyed roppanást, mely végigfut a koponyámon, és rezonálva visszhangzik, amint a metszőfogaim kettészelik, a zöld, ízesre érett, kellemesen lehűtött terményt. Az óriási étkezőasztalnál ülve a hétvégi ebédeknél, de akár hétköznap is, amikor van időm kényelmesen, megterítve annak rendje és módja szerint étkezni, szívesen átadom magam ennek a mennyei gyönyörnek. Szinte bármilyen nem édes főételhez el tudom viselni, sült húsokhoz, pörkölthöz, továbbá túrós tésztához, granadérmarshoz, darás tésztához, hogy a szerényebbeket is említsem. Végtére is a legtöbb a-betűvel kezdődő fogáshoz, mint A rántott csirke, A sültoldalas, A rizses hús, A tojásrántotta, és még sorolhatnám. De, csak úgy nap közben is, ha éppen a hűtőszekrény felé kanyarodva orvul rákívánok, muszáj egy ilyen zöld, csöpögő rudacskát magamba gyömöszölnöm, hogy helyre billenjen a lelki és testi békém. De, hogy ezt megtehessem, birtokunkban, sőt a hűtő készülékünkben kell folyamatosan rejtőznie ennek a csemegének. Hogy ki találta fel, nem tudom, de az élelmiszerek erjesztéses tartósítását ősidők óta ismerjük. Mindemellett rendkívül egészséges, hiszen sok természetes enzim, ásvány és vitamin megvan benne.

No, hát akkor kovászaljunk, ahogy nálunk szoktuk! Lehet, hogy általában nem így mondják, de nekem így nagyon tetszik. Először is, gyűjtsük össze a hozzávalókat. A kovászos uborka tipikusan nyári étel, hiszen ilyenkor áll rendelkezésre a megfelelő alapanyag, és az erjesztéshez szükséges napfény, illetve hőmérséklet. Mindenekelőtt szerezzünk be, vagy a polcról halásszunk elő egy-két nagyméretű (4-5 literes) befőttes üveget. A piacon, vagy a zöldségesnél ennek megfelelő mennyiségben válogassunk szép kemény 10-12 centis uborkákat, de láttam már nagyobbakból is készíteni, sőt bébi kígyóuborkából is. Inkább kicsivel többet vegyünk, a maradék jó lesz uborkasalátának, amíg a kovi beérik. Kell aztán még üvegenként egy csokor felmagzott kapor, ezt általában az uborkához árulják, egy fej fokhagyma, egy hegyes-erős paprika, esetleg torma, só, langyos víz és egy nagy fej hámozott krumpli. Na, ez utóbbi meg minek, kérdezhetnék? Hát nálunk ez helyettesíti a kenyeret. A burgonya élesztőtartalma, a benne lévő természetes enzimek segítik az erjedést és a jellegzetes íz elérését. Előnye a kenyérrel szemben, hogy az uborka lé szép tiszta marad és az uborka is ropogósabb. Mossuk meg az uborkákat, ha kicsit szőrösek, rücskösek, akkor egy tiszta új dörzsivel húzzuk át őket simára. Az uborkák végeit vágjuk le, majd szépen rakjuk az üvegbe. Van, aki be is hasítja, de akkor könnyen folyós lesz a közepe. Legalulra tegyünk néhány szelet krumplit, és a kaporból keveset.

Könnyebb rakni, ha az üveget egy kisebb tálban ferdére állítjuk. Amint rakjuk az uborkákat, tegyük közbe az erős paprikát, esetleg vékonyra hasított tormát, a fokhagyma szeleteket bőven, és a többi kaprot is. Az oldalába és a tetejére is jusson a krumpli szeletekből. Mindez akkor jó, ha elég szorosan raktunk be mindent. A mennyiségtől függően, 1-1,5 liter langyos vízben alaposan oldjunk fel 1-2 púpozott evőkanál konyhasót, egy késhegynyi timsót (gyógyszertárból), és töltsük fel az üvegeket, majdnem színig. A só nagyon fontos az erjedéshez, ne spóroljunk vele, a timsótól meg ropogós marad. Az üvegek alá tegyünk alátétet, mert majd kiforr a leve, és fedjük le kistányérral, vagy valami lapocskával, majd tegyük napos helyre, akár az ablakba, vagy erkélyre, teraszra. Jó idő esetén, három nap után már megkóstolhatjuk. Ha kész, az ubikat hasítsuk ketté (nem muszáj!), tegyük egy jól zárható dobozba, szűrjük rá a levét és tegyük a hűtőbe.

Ha egyszer kipróbáltuk és megkóstoltuk, akkor nem kétséges, hogy amikor lehet, kovászaljunk uborkát!

                                                2,